Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Kézműves lekvárok

Magyar kistermelők termékei

Raktárkészlet szűrő

Rendezés:

Forgalmazott lekvárjaink hagyományosan fatüzelésű módszerrel készülnek a Börzsönyben megtalálható gyümölcsök alapjaival. Ezek az alap ízek vannak ízesítve . Igazi különlegességek találhatóak meg kínálatunkban. Ezeket nem találod meg a multik polcain.

A lekvár vagy gyümölcsíz olyan sűrű pép, amely a gyümölcs cukorral vagy cukor nélkül történő főzése által jön létre. Főleg szilvából és sárgabarackból készítik a hagyományos házilekvárt, amely tipikusan kelet-közép-európai étel.

A lekvár nevet egészen az 1350-es évekig vissza lehet vezetni. A szó a középkori orvosok által használt latin alactuarium (később, magyarosodva: liktárium) kifejezésből származik, amely azt a mézes szirupot jelentette, amelybe az önmagukban rossz ízű gyógyszereket belekeverték, hogy könnyebb legyen bevenni őket.[1] Mindezek ellenére valószínűbb hogy lekvár szavunk a XIX. század második felében a „nyalánkság” szavunk, a Monarchiában nem ritka pongyola német fordítás – Leckware – visszamagyarosításával keletkezett. Ezen állítás valószínűségét azzal is alá lehet támasztani, hogy a „lekvár” címszó, az 1865-ben megjelent, Czuczor Gergely és Fogarasi János nevével fémjelzett „

Cukor nélkül elsősorban a szilvát, a szőlőt és a cseresznyét főzik, míg a többi gyümölcs főzése során olyan arányban cukrozzák, amennyi a mag nélküli, nyers gyümölcs súlya. A cukornak nem csak az édesítésben, hanem a tartósításban is szerepe van, ezért nem helyettesíthető mesterséges édesítőszerrel.

A kész (házi)lekvárt a felfőzés után lezárt befőttesüvegben „dunszt”-ba teszik, vagyis különféle, másra nem használt textíliával letakarják, illetve körbeveszik, és így hagyják lassan kihűlni.

A lekvár és a dzsem

nyugat- és észak-európai eredetű dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat tartalmaz, és nem olyan homogén mint a lekvár. A dzsemet főzés nélkül is lehet készíteni. A lekvár 100% gyümölcs (+cukor), míg a dzsem nem feltétlenül. Dzsem ezenkívül készülhet zöldségből is.

A lekvár hagyományos elnevezése a gyümölcs cukorral történő befőzésével nyert, kenyérre kenhető finomságnak. 1982 óta EU előírás alapján "lekvár" megnevezéssel csak a citrusfélékből készült gyümölcspépet forgalmazhatják. Az egyéb gyümölcsökből készült pépet dzsemnek nevezzük. Később - 2004-ben - azt az engedményt tették, hogy belföldön továbbra is használható a lekvár megnevezés; a "dzsem"-et csak az exportra szánt termékeken kell feltüntetni. A házilekvárt hagyományosan főleg szilvából és sárgabarackból készítik. A lekvár megfelelő állagának eléréséhez fontos a gyümölcs pektintartalma. Az almának és a citrusféléknek magas a pektintartalma, ezért más gyümölcsökhöz adagolják befőzéskor; pl. citromlevet adnak az eperlekvárhoz. A szilván, szőlőn és a cseresznyén kívül cukorral főzzük be a gyümölcsöket lekvárnak, melynek a tartósításban is szerepe van. A dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat is tartalmaz és nem olyan homogén, mint a lekvár. Azt a lekvárt, melynek készítéséhez gyümölcslevet használnak, zselének nevezzük.